A Hévízi-tó Európa legnagyobb gyógyhatású meleg-vizes tava. A 4 és fél hektáros tó különlegessége már a keletkezésének vizsgálatakor szembetűnik. A melegvizes tavak ugyanis döntően vulkanikus eredetűek, ezzel szemben a Hévízi-tó rendhagyó módon tőzegmedrű forrástó.
A tavat tápláló forrás mai helyén 20-22 ezer évvel ezelőtt tört fel először. Korábban jóval magasabban, a rezi vár közelében lévő Meleghegyen volt, 427 méteren. Innen szállt egyre lejjebb, második feltörési helyszíne már csak 182 méter magasan volt a cserszegtomaji Anna-kápolnánál, ezt követte az egy méterrel alacsonyabb Biked-hegy, majd a 145 méteres Dobogó-domb. A meleg víz kezdetben a Balatont táplálta.
A több forrás által táplált tó vizének hőmérséklete nyáron 33-35 fokos, de kánikulás időszakban 38 fokra is felmelegedhet. Télen csak 24-26 fokos, de további lehűlését megakadályozza a víztükör fölött lévő 1-2 méteres páraréteg. Az optimálisnál melegebb víz ellenére páratlan élővilággal büszkélkedhet.
Különleges élővilág
A tó növény- és állatvilága egyedülálló. Télen, mikor a fürdőzők zavaró hatása kisebb, számos madárfaj választja a tavat pihenőhelyül. Az itt elvileg átvonuló kis vöcsök populációból mindig akad 1-2 áttelelő család. A Hévízi-tó környéke kiváló fészkelőhelyet biztosít a füsti- és a molnárfecskék számára. A befagyott Balatonról kis kárókatonák, szárcsák, tőkésrécék, gémek és hattyúk teszik át ide székhelyüket – a természetet kedvelő vendégek nagy örömére.
A tó környékén számos kisebb emlősfaj is otthonra lel. Nem ritka errefelé vízi pocok és a vízi cickány, denevérek közül pedig mindezidáig hét fajt sikerült megfigyelni.
A hüllőket a mocsári teknős és a sajnos felelőtlenül szabadon engedett, és invazív fajnak minősülő vörösfülű ékszerteknős mellett több siklófaj is képviseli. Bár a fürdővendégek körében sokszor nagy riadalmat keltenek, a Hévízi-tóban honos kockás- és vízisikló teljesen ártalmatlan az emberre. Annál inkább riogatják az itteni gazdag békapopulációkat, különösen a tavi békákat, valamint a vörös- és sárga hasú unkákat.
A Hévízi-tó az akvaristák számára igazi paradicsom. A meleg víz lehetővé teszi, hogy az itt szabadon engedett díszhalak közül jónéhány faj tovább szaporodjon. Leggyakrabban szúnyogirtó fogasponttyal találkozhatunk, ezek ősei még 1930-ban kerültek a tóba egy kísérlet után. Azt vizsgálták, hogy ez a halfaj elfogyasztja-e a magyarországi maláriaszúnyogokat. A szúnyogirtó fogaspontyok – hasonlóan az ázsiai piros szívogató márnához szívesen lecsipkedik a fürdőzők testéről az elhalt bőrt.
Jól érzi itt magát az akvaristák által szabadon engedett szivárványsügér, amely 8-10 centiméteres testhosszt ér el a tóban. Ami a hazánkban más vizekben is honos fajokat illeti, jelen van az ezüstkárász, a naphal, valamint mintegy kétezer éve él itt egy különleges vadponty is. E faj érdekessége, hogy a „hagyományos” ponttyal ellentétben elviseli a magasabb vízhőmérsékletet. A hévízi vadponty kisebbre nő meg, mint a többi alfaj, és nagyfokú tűrőképessége lehetővé tette, hogy a Hévízi-tóban önfenntartó állományt képezzen.
A tó növényvilága is egyedülálló. A tündérrózsáknak három fajtája – rózsaszín, fehér és kék – él itt, közülük a rózsaszín Hévíz városának jelképévé vált. A tó körül bugás sás, csetkáka és árokvirág figyelhető meg, köszönhetően a természetes formájukban meghagyott partszakaszoknak. Jellegzetes faj még itt a mocsári nőszirom és a vízi boglárka is. A kutatók számára legizgalmasabb egy csak itt előforduló zöldmoszatfaj, és több, szintén csak e tóban honos baktériumféle.
