Beköszöntött a nyár, így hűsítő témát kerestem: cikkemben a Balaton egyik legszebb pontját, Tihanyt veszem górcső alá. Azaz eredetileg is ez volt a tervem, azonban időközben rábukkantam egy tihanyi szállóvendég írására, aki az üdülés élményét olyan zseniálisan (írói vénával?) szavakba öntötte, hogy „az ő tollából” hitelesebbnek hat mindezt megosztani.
Így a fókuszt végül a félszigetről egy szállodára helyeztem, feltérképezve ezzel a vidék egy eddig ismeretlen szeletét. Idézem hát a hölgy tapasztalatát, mely számomra kedvhozónak bizonyult – kívánom Önöknek is az „együtt-érzést”.
„A párommal üdülést terveztünk, az egyetlen kikötésem az volt: Tihany legyen a célpont. Rugalmasak lévén az utolsó pillanatban foglaltunk szállást, egy háromcsillagos szállodában, az Aquilo Hotel Panorámában.
Több mint 300 kilométer megtétele után jólesett megérkezni. A honlapon precízen jelölték, plusz a technika vívmányainak köszönhetően sem volt nehéz megtalálni a hotelt. A recepción kedves volt a fogadtatás, sőt, egy úriember (bár nem londiner volt a munkaköre, megtudtam: értékesítési vezető), rögtön felajánlotta, hogy segít a csomagcipelésben.
Az épület nem flancos, de én nem is szeretem a puccos, ám rideg, személytelen szálláshelyeket. Érzékeltem egyfajta kreatív vonalat: például a recepciós pult a vendégtérből nézve egy csónak (nagyon ötletes), a bárban pedig árbócok, hajókötelek vannak a falra erősítve. A dekorációt illetően, ami még szimpatikus volt: mint kiderült, minden szobában saját, a szálloda udvarán, strandján, szigetén rögzített és különböző évszakban készült, hatalmas vászonfotók vannak elhelyezve.
Hangulatos. És igen, jól írtam az imént: a hotelnek saját strandja, kikötője, sőt, szigete van. A strandot – napsütés és melegidő híján – sajnos nem tudtuk kihasználni, de szép látványt nyújtott a vitorlás hajók ringatózó sora. A szigeten kellemes volt időzni, minden nap kiültem oda. A túlpart, az öböl látványa, a csend, a lágyan hullámzó víz, a friss levegő és reggel a felkelő nap sugarai… Városi lévén lenyűgözött.
A reggeli svédasztalos volt, meglepően nagy választékkal – ilyen kis szállodákban általában szűkös a felhozatal. Csak egy példával élek: pékáruból ottlétünk alatt minden nap minimum hatféle ki volt helyezve. Az ételeket a teraszon is fogyaszthattuk – ezzel mindig éltünk is. Nagyszerű látvány volt, akár vacsora vagy csak egy délutáni kávé mellett, a Balaton képe. Bár, a méretes cseresznyefa épp a panorámakép közepén magasodott, de hát szükség van az árnyékra is az udvaron… Tihanyt feltérképezni érkeztünk ide, és ehhez nagyon sok segítséget kaptunk. Az útra való hidegélelem-igényünket előbb kérdezték, mintsem felvetettem volna, és kaptunk izgalmas, rövid, hosszú, gyalogos, kerékpáros (és még sorolhatnám) kategóriában is túraútvonal-javaslatot. Kerékpárt kölcsönöztünk a szállodában, és bejártuk a vidék minden zegzugát.
Az üdülés során rugalmas, kedves és érdeklődő volt igazából minden dolgozó. A napközbeni „Mindent rendben találtak?”, „Ízlett Önöknek az ebéd?”, vagy éppen a „Sikerült megtalálniuk a barátlakásokat?” kérdésekkel éreztük a törődést és a mosoly sem hiányzott az arcokról – ettől (sajnos) már elszoktunk. De, ami arra a bizonyos „i” betűre feltette a pontot, és tökéletes helyválasztásunkat végképp igazolta: elutazásunk napján a hajnali indulás miatt nem igényeltük a reggelit, azonban a vendéglátás-vezető biztosította kettőnk számára már 6 órakor a svédasztal kínálatát.”
Ennek a bájos élménybeszámolónak a tihanyi Aquilo Hotel Panoráma volt a helyszíne. Önök tudták, hogy ez az egyetlen északi parti hotel a Balatonon, amely az északi partra néz?…
Az Aquilo Hotel Panoráma Tihany – akciós csomagajánlatai itt találja>
